Kezdetben volt az új haza

Károlyi Sándor gróf és utódai hivtak telepeseket 1712-1815 között az akkori Württemberg királyságból, többnyire a felsősváb országból Szatmár vidékére , hogy betelepitsék a háború, természeti katasztrófák, járványok által elnéptelenedett területeket.
A XIX. század elején 4ö település létezett ahol a római katolikus svábok részben külön , részben magyrokkal és románokkal éltek együtt. A II. Világháború kihatásai, a deportálás, üldözés, vagyonelkobzás, kollektivizálás és később a Németországba való massziv visszavándorlás következtében erősen megcsappant a szatmári svábok száma. Ha 1939-ben még 30.000 sváb élt Szatmár megyében, 1992-ben már csak 14.000, akik a népszámlálás alkalmával németeknek (sváboknak) vallották magkat.
Tiz évvel később, 2002-ben már csak 638ö személy vallotta magát német nemzetiségünek. De a szatmári svábok története nem állt itt meg...